BÜK – a Nemzet Sportvárosa
Száz év. Gabriel Garcia Marquez nagy sikerű regényének megjelenése óta rengetegen a magány szóval folytatnák a megkezdett mondatot, mi viszont az összefogás jelzőt fogjuk használni. Tesszük mindezt azért, mert talán ez az a kifejezés, ami az 1920-as megalapítást követően tökéletesen jellemzi a helyi sportéletet. Az öntevékeny színjátszómozgalom bevételeiből és az önkéntes adományokból életre hívott Büki Testedzők Kulturális Egyesülete azóta többször is sikeresen beírta magát a magyar sport aranykönyvébe.
A hazai fürdőkultúra egyik bölcsőjeként aposztrofált Bük élete különösen izgalmasan alakult a hatvanas évek elejétől. Az 1962-ben nyíló fürdő egyedi gyógyító hatású vize messze földről kezdte vonzani a látogatókat, s az ezáltal felpezsdülő idegenforgalom hatására ugrásszerű fejlődésen ment keresztül a vasi település. A gyógyturizmus mellett a helyi sportélet is kiemelkedő eredményeket ért el, s az országban egyedülálló módon Bük előbb lett a Nemzet Sportvárosa, mint ahogy a városi címet megkapta volna.
Az OTSH 1994-ben határozta el, hogy a magyar települések közül hármat – amelyek a legtöbbet teszik térségük, ezáltal a magyar sport fejlődéséért – évente kitüntetnek. Golf, kosárlabda, asztalitenisz, sakk – csak pár „húzóágazat” a teljesség igénye nélkül, melyek sikereinek megkoronázása volt az 1996-ban, az Atlantai olimpia évében a fürdőváros birtokába kerülő díszoklevél.
Természetesen a világ legnépszerűbb sportágát direkt felejtettük ki a felsorolásból, hisz a helyi futball felemelkedése külön fejezetet érdemel visszaemlékezésünkben.
A településen nagy hagyományokkal rendelkező labdarúgás fénykorának kezdetét nehéz pontosan meghatározni, de nem tévedünk nagyot, ha szintén az 1996-os esztendőre datáljuk, hisz ez év októberében adták át a stadion villanyvilágítását, mely akkoriban igazi kuriózumnak számított Magyarországon. A nyitóünnepség „sztárvendége” az a Ferencváros volt, akik az előző szezonban első magyar csapatként szerepelhettek a Bajnokok Ligája csoportkörében. A hazaiak udvarias vendéglátónak bizonyultak és meghajoltak a nagyobb tudás előtt, a gálamérkőzés 2-0-ás fradi sikerrel zárult.
A következő szezont hibátlanul abszolválta a büki gárda, s NB3-as tagságukat 1997-re már NB2-re sikerült cserélni. A tudatos építkezésnek köszönhetően hamarosan már az NB1/B ajtaján kopogtattak a büki focisták, s 2001-ben bajnokként a feljutást is megünnepelhették. A csapat tagja volt a később 16 válogatottságig jutó – hétszeres magyar bajnok Leandro is.
Két „akklimatizálódós” szezon elég volt a másodosztályban arra, hogy felvegyék a tempót és 2003-ban már a legmagasabb ligába való feljutást tűzték ki célként a Gyógyfürdő támogatását élvező futballklubnál. A pontvadászat utolsó előtti fordulójáig a feljutást érő második pozícióban tanyáztak Mihalecz István tanítványai, de a szomszédvár nagy múltú csapata, a Haladás az utolsó pillanatban megelőzte a fürdővárosiakat, akik 2 ponttal lemaradva a történelmi sikerről, bronzérmet nyertek ezidáig utolsó NB1/B-s szezonjukban.
A csoda elmaradt, de a mai napig mindenki büszkén anekdotázik arról az időszakról, amikor Bük már nem csak a gyógyfürdőjéről volt híres.
A település azóta is népszerű az élsportolók körében, számos rangos golfversenyek helyszíne és jó nevű labdarúgó csapatok edzőtábora is. A sportcsarnok hosszú éveken keresztül volt otthona a magyar kosárlabda válogatott nyári felkészüléseinek, az UEFA minősítésű élőfüves és műfüves pálya pedig még olasz bajnokot is vendégül látott a Sampdoria személyében.